A valódi különbség a svédmasszázs és a sportmasszázs között – 2. rész

Az első részben (A valódi különbség a svédmasszázs és a sportmasszázs között – 1. rész), arról írtam, hogy a képzés elvégzésén kívül milyen tulajdonságokkal érdemes rendelkeznie egy masszőrnek, ha nem svéd, hanem sportmasszázzsal szeretne foglalkozni. Ebben a cikkben pedig arról fogok írni, hogy a kezelésen kívül mi jellemzi még a sportmasszázst.

Az első, amit rögtön észre lehet venni, amikor belépünk egy ilyen kezelőbe, hogy nem olyan, mint egy jól ismert masszázsszalon. Ritkán lehet találni Buddha szobrot, gyertyát vagy bambuszos falmatricát egy sportmasszőrnél, sokkal inkább hasonlít egy tornateremre vagy egy biológiateremre egy ilyen szoba. Többször esik szó anatómiáról vagy többször vannak nevükön nevezve az egyes izmok. Ilyenkor jól tud jönni, ha ilyen jellegű képek vagy könyvek vannak a polcokon, de az SMR henger és a bordásfal sem ritka kiegészítő. Szintén ide tartozik, hogy aromaterápiát is ritkán alkalmaz egy sportmasszőr, inkább van krémillat a szobában, mint levendula.

Ha már a krémeket említettem, akkor ez is egy jelentős különbség. Természetesen nem tilos, de nem találkoztam még olyan sportmasszőrrel, aki masszázsolajjal dolgozott volna. Mivel a fogások erősebbek és határozottan kell egy-egy izmot kiemelni, ezért a könnyebb kivitelezhetőség érdekében a sportmasszőrök nagyrésze krémmel vagy géllel dolgozik (mint pl. a HELP - Izomlazító Krém - Sportkrém fájó, túlerőltetésekre - 150ml), ami nem csúszik annyira, de az sem ritka, hogy vivőanyag nélkül történik a kezelés.

Következő különbség, hogy egy sportoló általában nem csak egyszer megy el sportmasszázsra. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy sokkal nagyobb arányban járnak vissza kezelésre, mint egy svédmasszőrhöz. A wellness változatot sok esetben érzelmi alapon választják az emberek, pihenésre vágynak, besokalltak, nehéz időszak van mögöttük. Ezzel szemben egy sérülést ritkán lehet 1 kezelés alatt megoldani és nagyon jellemző, hogy teljes időszakokat kísérnek végig a szakemberek. Sokszor dolgoznak „szezonálisan” vagy blokkokban. Ez azt jelenti, hogy az év legnehezebb időszakában, egy főversenyt megelőző 1-2 hónapban vagy egy edzőtábor körüli időszakban fixen, előre több időpont is le van foglalva.

Az utolsó kiemelt különbség igaz, hogy sportágtól függ, de nagy általánosságban elmondható, hogy a nyári és téli időszak pihenésről vagy alapozásról szól, de semmiképpen sem a versenyekről. Ebből pedig következik, hogy a tipikus ajándékutalványos időszak nem jellemző a sportmasszőrökre. Lehetőség persze van ilyet vásárolni, de az a tapasztalatom, hogy nincs karácsonyi, Valentin-napi, érettségi ajándék vagy szülinapi őrület náluk. Ez eddigi tapasztalataim alapján egyértelműen a tavaszi és az ősz szezon a legerősebb.