Hírlevél

A legtöbbször ellene szóltak a dolgok. Egy olyan sportágban volt kimagasló, amely itthon nem annyira ismert. Mégis első nem skandinávként tájfutó világbajnoki címet tudott nyerni 1972-ben. Aztán egy ötnapos északi viadalon is győzött, szintén első nem skandináv versenyzőként.


Közben egészen rendkívüli teljesítményt nyújtott maratoni futásban is. Nem elég, hogy első európai nőként futotta le 3 órán belül a 42 km-es távot, de egy vb-ezüstöt is nyert.
1978-ban.
Még abban az évben kis híján meghalt.
Kullancs. Agyvelőgyulladás. Napokon át élet-halál között. Mellette két idős férfi meghalt.
Végül ő megmaradt. Sántán. Ilyen-olyan bajjal sújtva. De túlélte.
Soha többé nem térhetett vissza az aktív sporthoz.
Két diplomája volt, matek-fizika és sportvezető-szakedző szakokon végzett. Ugyan ő nem sportolhatott, de a mozgás világától nem tudott elszakadni. Elkezdett futókat edzeni, tájfutókkal foglalkozott – junior világbajnoka lett, mesteredzői címet szerzett -, majd egyre inkább a tömegsport irányába terelte a sors.
Országszerte megszámlálhatatlan gyaloglóklubot hozott létre nyugdíjasok számára, hosszú éveken át dolgozott az egészmegőrzés, egészségfejlesztés területén. Azokban az időkben, amikor a nők kezdeményező szerepét még nem fogadták el annyira, mint manapság. De őt nem lehetett megállítani. Igazi energiabomba, aki ha kitalál valamit, azt véghez is viszi.
És rendszerint kitalál valamit.
A láb mindig kéznél van, mondja gyakran. Ő meg mindenhol ott van. Nemigen rendeznek nagy futóversenyt idehaza nélküle. Megvannak a tipikus pontjai, ahol áll a verseny közben és buzdít ismerőst, ismeretlent. Mondjuk őt mindenki ismeri.
Futó- és tömegsport körökben. Mert ez a sokadik dolog, ami ellene szól. Ebben az olimpiától megmámorosodott országban az ő sporteredményeit és a karrierje utáni hihetetlenül termékeny munkát nem ismeri eléggé a közvélemény.
A Nemzet Sportolója választáson is eddig kétszer csúszott le a 12 legenda közé kerülésről. Pedig ha valakinek, akkor neki a kezdetektől fogva ott lenne a helye.
Most, 75 évesen, végre odakerül.
Talán kárpótolja egy kicsit az élet. Végre nagyobb körben is elismerik azt az alkotó és ösztönző energiát, amellyel tíz-, vagy inkább százezreket buzdít sportolásra évtizedek óta.
Az élet persze, miközben kárpótolja, packázik vele tovább.
Most a rákbetegséggel sújtja.
De ő tervez, dolgozik, jön-megy.
Fáradhatatlan, bármit oszt rá a sors.
Nálunk nem csak mostantól a Nemzet Sportolója: Monspart Sarolta.

Fotó: Fortepan

facebook

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Értesüljön újdonságainkról, legfrisebb akcióinkról!

Sikeres feliratkozás!