Hírlevél

Fűrész Edit a Meru csapat egyik büszkesége. A Sanyoszistálló versenyzője a hétvégén fantasztikus futással 20,5 óra alatt 148 km-t teljesített a One Way Ticket Run-on, amelynek a legbonyolítása úgy nézett ki, hogy óránként rajtoltak a versenyzők és mindannyiszor 7 km-t kellett futniuk, egészen addig, amíg az adott versenyzőnek volt ereje. Edit a 148 km-rel megnyerte a nők versenyét. Editet a mostani sikeréről, a sportmúltjáról, az edzéseiről és a kedvenc Meru krémeiről faggattuk.

Mióta futsz?

Már gyerekkoromban is futottam, sőt duatlonoztam, triatlonoztam is, úgyhogy nem újkeletű a dolog. Azóta kisebb-nagyobb kihagyásokkal, vagy inkább változó intenzitással a futás megmaradt. Az újkori lendületemet egy 2013-as Spar Maraton váltó hozta vissza, és azóta nem bírok magammal, sőt, négy éve már edzővel készülök, Markocsán Sándor terelgeti az utamat a Sanyoszistálló színeiben.

Mi volt az első jó eredményed, amire büszke voltál?

Igyekszem mindenre büszke lenni, hiszen mindenért megdolgoztam, de néha a maximalizmusom miatt esetleg kevésbé vagyok elégedett. Ha ultra távú első büszkeséget kell kiemelnem, akkor a tavalyelőtti Suhanj!6 elnevezésű 6 órás versenyen elért 70,247km-es eredményem az, amire a mai napig magam is csodálattal tekintek.

Mi a munkád? Hogy szakítasz időt az edzésre?

Szoftvertervező és -tesztelő vagyok jelenleg, az egész napos ülés után nem nehéz vágyni a futásra. Kicsit már ez is a „munkám”, na persze nem azért, mert profi lennék, vagy kötelezőként tekintenék rá, hanem azért, mert annyira beépült a mindennapjaimba. Hol reggel, hol munka után délután, este futok, logisztikázni persze azért kell, ha az ember ezen kívül még egy kis magánéletet is szeretne élni. Szerencsére a közös sportolás is belefér ebbe.

Mit edzel futáson kívül?


Rendszeresen végzek erősítő, core edzéseket, a karantén alatt rákaptam a sportosabb fajta jógára is, és szeretek bringázni, de ez inkább csak közlekedés, vagy egy-egy élménytekerés.

Mióta csinálsz ultra távokat is, és miért?

Borzasztóan kezdő vagyok az ultrában. Az a bizonyos tavalyelőtti 6 órás verseny volt az első maratonnál hosszabb versenyem (és a tavalyi a második), ezen kívül „csak” trió és páros UB-t tudok felmutatni, ami ugye nem a hagyományos ultra. Szóval gyerekcipőben jár még ez nálam, de élvezem, hogy túlszárnyalom magamat, és mivel nem az a robbanékony fajta vagyok, inkább egy kicsit szolidabb a tempóm, azt viszont tudom tartani hosszútávon, ezért ezt az elnyújtott élvezetet megszerettem. De ez egy nagyon kemény műfaj, és hosszú út áll még előttem.

Honnan jött ennek a mostani versenynek az ötlete?

Szeretem az ilyen őrült kihívásokat. Már tavaly is szemeztem a One Way Ticket Runnal, de nem fért bele a versenynaptárba. Most kedvezett az idei versenyek elmaradása ilyen szempontból, így nem kellett a szervezőknek sem sokáig unszolniuk, hogy legyek ott. Egyelőre nem vágytam arra, hogy teljes erőbedobással fussak valami hosszú távot, viszont itt nem ez volt a cél: óránként kellett 7 km-t teljesíteni, majd a következő órában megint odaállni a rajthoz – ameddig bírom. Szeretem az újraindulásokat, a kényelmes futásokat, itt nem kellett sehova se rohanni, csak jó sokáig talpon maradni. Fejben jól össze tudom rakni magam az ilyen extrákra, és nem utolsó sorban a tavalyi eseményről is csupa jót hallottam.

Milyen élmény volt a verseny?

Szenzációs! Fantasztikus! Utólag biztos szépülnek kicsit az emlékek, de közben is csak kisebb fáradtságra emlékszem, úgyhogy most is még eufórikus hangulatban vagyok tőle, még ha ez szentimentálisan is hangzik. De tényleg szuper volt! A szervezéssel is teljesen elégedett vagyok, a pálya is gyönyörű volt, és a résztvevők nem is versenytársak, hanem jóbarátok voltak közben. A saját segítőcsapatom pedig olyan példásan dolgozott a kezem alá, olyan odaadással munkálkodtak a sikerem érdekében, hogy nem is volt más lehetőségem, mint élvezni és megnyerni. Lehet, hogy tőlük származott a plusz energia, mert néha magam sem értettem, honnan van még ennyi erőm.

Következő nagyobb cél?

Az idénre függőben van még két maratonom (nem tudni, hogy megrendezik-e őket), illetve párosban vár bennünket ismét az UB. Valamint friss hír, hogy a kedvenc 6 órás Suhanj!6-om mégis valóságos verseny lesz a virtuális helyett. Szeretnék még teljesítményben is jókat futni az idén, de elég sok a kérdőjel egyelőre a helyzet miatt, arra viszont törekszem, hogy akármit is futok, élménynek jó élmény legyen.

FOTÓ: Szilvia Szánóczki

EDIT KEDVENCE A GUARD ÉS A HELP


“A legkedvencebb Meru krémem a Guard, nyáron nem indulok el nélküle. Eléggé forró vérű vagyok, úgyhogy nem szoktam túlságosan beöltözni a futásokhoz, ez a körülmény viszont igényli a dörzsölődés elleni védelmet. A másik nagy kedvenc a Help hűsítő, regeneráló hatása” – mondja Edit.

facebook

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Értesüljön újdonságainkról, legfrisebb akcióinkról!

Sikeres feliratkozás!