Orosz Gábor futása: 600 ezer lépés a Holokauszt emlékére

2021-ben lesz 80 éve, hogy 1941 októberében elkezdték építeni a birkenaui koncentrációs tábort, ahol minden harmadik áldozat magyar volt. Nem csak zsidóként, hanem apaként, emberként is fontos dolog emlékeztetni a mai kor társadalmát, hogy ilyen szörnyűség soha többé ne forduljon elő – mondja Orosz Gábor, aki a Meru támogatásával készül arra az emlékfutásra, amelynek október másodikán vág neki Budapestről, hogy aztán futva, 600 ezer lépést megtéve eljusson Auschwitz-Birkenauba.

- Mikor és miért kezdtél el futni? Volt-e bármilyen sportelőzményed? – kérdeztük Gábort.

- Az első ilyen futásnak csúfolt mozgásom az 2010 környékén volt, óriási túlsúllyal, napi egy csomag cigaretta kíséretében. Általános iskolában kézilabdáztam, de csak az iskolai csapatban.

- Mit jelent neked a futás? Miért érezted úgy, hogy belevágsz az ultrázásba is? Azért az egy másik műfaj, mint a kocogás.

- A futás a minden. Szeretem, de néha utálom is. A futás a szabadság, magammal és a gondolataimmal eltöltött minőségi idő. Azt szokták mondani, hogy evés közben jön meg az étvágy... előbb egy félmaraton, egy maraton, majd jött a gondolat, hogy milyen lehet a még több. Csodás dolog újra és újra legyőzni és felülmúlni önmagad.

- Mi a legjobb eredményed, amire a leginkább büszke vagy ultrafutóként?

- A legbüszkébb az elvégzett edzésekre vagyok, persze vannak olyan eredmények, amik közel vannak a szívemhez. Ilyen a 2018-as 50 km országos bajnokság, ahol nyílt kategóriában 7. lettem, de az UB 120 kilométere is kedves emlék a szívemnek.

- És mi a legnagyobb távod? Azért ez a 400 km óriási kihívás.

- A leghosszabb az UB volt párban. A 400 km valóban óriási dolog és nagy kihívás, főleg azzal nagyjából 3000 méteres szintkülönbséggel, ami alföldi "fiúként" eléggé meg fog izzasztani.

- Mennyi idő alatt szeretnéd teljesíteni?

- Számtalanszor előjön ez a kérdés. Sok dolog függvénye (felkészülés, időjárás, esetleges sérülések), de azt tervezem, hogy egy-egy maratont fogok futni naponta.

- Milyen lelki utazást vársz ettől a hatalmas kihívástól?

- Szerintem meg fogom járni a mennyet és a poklot is.

- Utaltál rá, hogy zsidó származásod ösztönzött erre a vállalásra, esetleg bármilyen módon érintett vagy ebben a tragédiában, családod élt-e meg személyes veszteségeket?

- Hála az égnek nincs személyes érintettségem. Azt gondolom, hogy emlékeztetni kell. Emlékeztetni, hogy a felejtés ne sokszorozza meg a veszteséget.

- Miért érzed úgy, hogy személyesen neked is hozzá kell tenned valamit az effajta emlékezéshez?

- Apaként, emberként kötelességünk felhívni a figyelmet erre a borzalomra, hogy ez soha többé ne fordulhasson elő. Sajnos egyre kevesebb azon honfitársunk száma, aki túlélte a holokausztot, így kötelességemnek érzem azt, hogy emlékezzek és emlékeztessek.

- A lelki utat neked kell bejárnod, mi a Meruvel a testi kihívásban próbálunk segíteni, hogy érzed, miben tudunk majd segítségedre lenni?

- Igen, a lelki utat én fogom bejárni. A mentális felkészülésem jó úton halad, de óriási hangsúlyt fektetek a fizikai felkészülésre és a regenerációra. Azt gondolom, hogy a Meru termékei az utóbbiakban fognak kiváló segítséget nyújtani.