Minden futószezonnak megvan a maga tanulsága

„Minden évben azt hiszem, hogy na majd most, most bizonyítok, most rekordokat döntök, most megnyerek mindent is, aztán a negyede sem jön össze. Nézzük, miért!” Darabos Dávid, a Meru csapat tagja mesél:

„2016 óta veszek részt rendszeresen futóversenyeken és minden futószezont megpróbálok egy adott tematika köré csoportosítani. Ez nem jelenti, hogy jól is fog sikerülni, de tudni fogom pontosan milyen hibákat kell a jövőben kijavítanom és milyen utakat kell kerülnöm, ahhoz, hogy egyszer egy teljes évem sikeres legyen végre.

Íme a hibalistám, amiből remélem minél többen tanulni fogtok.

2016 nekem a félmaratonokról szólt (BSI félmaratonmánia) 1:51:57, 1:48:48, 1:59:19, 1:58:46. Mi látszik a számokon nagyon? A hanyatló formám. Nem elég a sikeres évhez egy jó alapozás, egész évben jó formában kell lenned!

2017 a terepfutás éve (Spartan Race Trifecta). Oké futni tudok végre, de mégis mi ez a homokzsák itt, és miért kell ilyen magasra mászni a kötélen? Tanulság? Az edzés nem csak a lábra vonatkozik, az egész tested legyen erős!

2018 a kihagyások éve (első feladott verseny). Erős vagyok és tapasztalt, elmegyek egyedül a Spartan Race Ultrára mert MÉ NE? Jött is a pofon. Fontos a magabiztosság, de ne legyen túl nagy az arc. A verseny után úgy megzuhantam, hogy egy 3 hónapos kihagyás követte.

2019 a visszatérés, a bizonyítás és a mennyiség éve volt (csatlakozás az Ensporthoz, Spartan Race Ultra, 21 verseny). Erős vagyok, tapasztalt és alázatos, de egyedül vagyok. 21 versenyem volt ebben az évben, de a legtöbbre egyedül mentem el és senki nem várt a célban. Az eredményeimmel elégedett voltam, de ez így akkor sem buli. 11 fős ismeretlen csapattal UB, aztán irány az Ensport. Használjátok ki, hogy népszerűsödik a sportág és csatlakozzatok közösségekhez. A futás is lehet csapatsport! Nem készültem sokkal többet ebben az évben a Spartan Ultrára, de nem egyedül utaztam el rá. Rögtön sikerült is!

…és akkor itt ez a gyönyörű 2020, amit látszólag elemezni sem érdemes, de én most mégis megteszem

2020 nekem az ultrázással (UTT-126) való ismerkedésről szólt volna (Korinthosz 80, Piros 85), de ehelyett egy csomó mást hozott. Legkevesebb verseny, de mégis a legtöbb futott km. Törölt versenyek, eladott nevezések, edzőváltás, eddigi legtöbb sérülés, első 100 km feletti verseny, első dobogóm, lekésett verseny (Trail Zone Ultra), szakmaváltás, költözés, COVID satöbbi…

Úgy tűnhet, hogy ezek közül egyik sem segíti az ultra felkészülésemet, de tévedés. Ezek mind-mind többet jelentenek, mint egy 486. teljesített verseny. Ez az év felkészített arra, hogy mennyire fontos a problémamegoldó képesség és a talpraesettség. Évekig készülünk 1-1 nagy versenyre és azt nem teheti tönkre semmi. Ez már többről szól, mint a futás, vágj neki úgy, mintha a világ összes problémájára felkészültél volna!

Az idei évemet egyébként lezártnak tekintem (spontán dolgokra persze vevő vagyok) és nemsokára elkezdek egy nagyon hosszú alapozást, hogy felkészüljek az eddigi legdurvább évemre, mert…

….2021 hát persze, hogy az én évem lesz, miért ne lehetne az. Májusban egyéni UB!

A lényeg, a lényeg: Nincs elveszett év!

(Spoiler: tuti lesz 1 év, ami a külföldi versenyekre épül, 1 év, ami a maratonokra épül, és 1 év, ami a tempóra, a rekordokra és a dobogókra épül majd...)