Meredeken futás technikája, hatásai, előnyei, hátrányai

A szabadidős futók motivációs problémái sokszor a futás monotonitásából adódnak, így előbb vagy utóbb szinte mindenki elgondolkozik azon, hogy hogy is lehetne változatosabbá tenni az edzéseket. A helyszínek változtatása és az intervall edzések beiktatása mellett az egyik legjobb módja az unaloműzésnek, hogy ha egy kis szintkülönbséget csempészünk a távba. Ilyenkor érdemes számítani arra, hogy azon kívül, hogy a futás sokkal izgalmasabb lesz és hamarabb telnek a kilométerek, másfajta terhelés éri a szervezetünket. Ez vajon jó vagy rossz dolog? Hát persze, hogy jó! Mind az emelkedőn, mind pedig a lejtőn való futásnak megvannak az előnyei.

Az emelkedőn futás

A futótechnika szempontjából az emelkedőfutás azért előnyös, mert a megváltozott talajszög automatikusan arra késztet minket, hogy előrébb dőljünk és rövidebbeket lépjünk. Ezáltal a talajérintés pontja közelebb kerül a súlypontunkhoz, így nem veszítünk mozgási energiát, vagyis nem fékezzük magunkat. A cél ilyenkor a „tökéletes” lépésfrekvencia elérése, ami kb. 180 lépés/perc. A lépéshossz csökkenése mellett az emelkedőn magasabbra is emeljük a térdünket, ami javít a sokszor „csoszogó” jellegű technikán.

A lejtőn futás

A lejtőn futás előnyeiről általában kevesebb szó esik, pedig hasonlóan hasznos, mint nehezebb „testvére”, az emelkedőzés. Amikor lejtőn futunk, a „jó irányban segítő” gravitáció segítségével (nem meglepő módon) nagyobb sebességre vagyunk képesek. Ez azért jó, mert extra (keringési) terhelés nélkül fejleszthetjük vele a nagy sebességgel való futás technikáját, ami egyébként az emelkedőzéshez hasonlóan a lépésfrekvencia emelkedésével jár.

Így kezdj neki a meredeken futásnak

Láthatjuk tehát, hogy a fel-le futkározás abszolút hatékony edzéseszköz, azonban, ha eddig nem csináltuk, nem szabad ajtóstul a házba rontani és holnap négyszer felfutni a Kékes-tetőre és vissza. Felfelé menetben a pulzusunk hamar az egekbe szökhet és olyan terhelési zónába kerülhetünk, amihez, ha nem vagyunk hozzászokva, akár veszélyes is lehet. Lejtmenetben egy bizonyos sebesség elérése után az ízületeket túlzott terhelés érheti, illetve a mozgáskoordináció is egyre nehezebb lesz. Senkinek sem hiányzik egy túlterheléses térdsérülés vagy éppen az, hogy a kontroll elvesztése után arcon csússzon le a lejtő aljáig. Ahogy minden más esetben is, fontos odafigyelni a fokozatosságra! Kezdetben válasszunk rövidebb, illetve enyhébb lejtős szakaszokat és a magabiztosságunk növelésével változtassunk az útvonalon is.

Ha valami mégsem úgy sült el, ahogy az terveztük és összeszedtünk néhány apróbb sérülést, azokat célszerű rögtön elkezdeni kezelni, regenerálni. A fájó testrészekre rándulás vagy húzódás esetén a Meru SOS-t, egyszerű túlterhelésre pedig a Meru Help-et ajánljuk.