Futással gyógyította meg magát a sportlegenda

Ronnie O’Sullivan, minden idők egyik legjobb snookerjátékosa, augusztus közepén hatodszor is világbajnok lett.  Na de, a fotót elnézve, joggal vetődik fel a kérdés: miért fut egy snookeres?

Ronnie gyerekként kezdett snookerezeni, hamar kiderült, hogy zseni és hogy meghaladja a korát. Minden szempontból.

De a sikerek mögött megannyi bánat volt. A szexshopot működtető szülők közül apját akkor ültetik le 18 évre gyilkosságért, amikor Ronnie még csak 17 éves, négy esztendővel később az anyját is lecsukják adócsalásért, Ronnie-ra marad 8 éves húga.

A snookerben sorra nyeri a bajnokságokat, és zsebeli be a pénzdíjakat, de a sikerek a balhékat is magukkal hozzák, botrányok, viták, eltiltások kísérik karrierjét. Egyenes út vezet a depresszió, alkoholizmus, drogproblémák, elvonókúrák irányába, pályafutása közepén hat-hét éve megy rá a teljes gyógyulásra.

Hogy mi segít?

A felismerés. A pszichoterápia. Az életmódváltás. Az önfejlesztés.

És a futás!

Mert hiába világbajnok snookerben, ha az életben csetlik-botlik.

A háromgyerekes apuka – két gyermeke attól a Jo Langley-tól született, akivel az anonim narkósok csoportjában ismerkedett meg –, és egyszeres nagypapa mára letette függőségeit, illetve ahogy mondja, a futás jelenti az egyetlen függőséget a számára, de szerencsére ez csak a javára válik.

Csúcsformájában 34:54 alatt futotta a 10 kilométert, ez finoman szólva is óriási eredmény.

De ennél sokkal nagyobb, hogy Ronnie hét év szünet után világbajnok lett újra.

A legnagyobb azonban az, hogy mentálisan teljesen egészséges.

19 évvel az első világbajnoki címe után, 44 évesen, immár igazi békében önmagával.

Fotó: The Times/Alan Walter