52 éves, hatgyermekes nagymama is ott volt a Meru edzésen

Sebestyén Diána is indult a Meru versenyszimulációs edzésén Kecskeméten. A 52 éves Diánának hat gyermeke van, vagy ahogy ő fogalmaz, öt felnőtt gyermek - egy közülük örök gyermek, mert Down-szindrómás -, illetve egy kilencéves. Plusz három unoka. Diána ehhez képest tizenéveseket megszégyenítő energiával ment végig a pályán. Na, de hogy kezdett sportolni? És miért?

„Ötven évesen álltam fel a számítógép elől, és kezdtem el futni. A kisebbik fiam részt vett egy Spartan versenyen, és közölte, a következőn velem akar indulni.

Hogy tudtam gyerekek mellett felkészülni? Vicces, hogy pont kisebbik fiam, Sebi (most 31 éves) hívott és ösztönzött kezdettől fogva, és a mai napig is együtt járunk edzésre, versenyekre.

Amikor közölte, hogy kezdjek el edzeni a legközelebbi Spartanra, akkor én azt feleltem, hogy az lehetetlen, a lúdtalpammal még a busz után sem futok, és különben is, van egy elfordult csigolyám, egy fél napot sem tudok talpon lenni, úgy fáj, nem emelhetek 3 kilót sem, az orvos megmondta…

De mégis motoszkált bennem, hogy mi van, ha mégis csak meg tudnám csinálni. Kimentem a kutyával futni a mezőre, munka közben kávészünetben nyomtam a fekvőtámaszokat, burpee-ket, a fürdőszoba ajtófélfáján meg a húzódzkodásokat. Mondanom sem kell, annyira megerősödött a hátizmom, hogy azóta nincs gerincproblémám. Aztán közöltük a családdal, hogy nevezünk Nagykanizsára. A többiek is úgy döntöttek, hogy indulni szeretnének, így a felkészülések több esetben családi programokká váltak. Futottunk együtt erdőn, mezőn, hegyen, kapaszkodtunk fel magaslesre, sáros földúton törpe járásban. A hat gyermekemből négy indult, sőt a legnagyobb unokám is, és én annyira büszke voltam!

A nagyfiam Balin lakott akkor, a Down-szindrómás Emmám számára akkor meg még nem tudtuk, hogy létezik neki való futam. Nagykanizsa életre szóló élmény volt mindannyinknak, akkor fertőződtem meg végleg, és akkor tetszett meg ez a sportág.

Aztán Sebi fiammal folytattam az edzéseket, ő ajánlotta az NGT (Ferenc edzés, Horváth Ferenc) edzéseket, így heti 3 alkalommal zoomon együtt edzünk. Nyáron a Spartan oldalon megfogott egy webinar témája, Diána Meral Yamak mentor tartotta, akitől ezután kaphattam egy interjút, és beszélgethettem vele. Nagyon tetszett az életfilozófiája, az élethez és a sporthoz való hozzáállása, éppen pont úgy éreztem akkor, hogy minden, amit tanít, publikál, az nekem szól. Kiderült, hogy a közelben tart akadályedzést, jártam is, amíg lehetett, sajnos ezután jöttek a bezárások.

Közben még a zárások előtt ő ajánlotta, hogy nézzünk ki a Sziget Grundra, Sebi fiammal kimentünk, Gabor Man OCR edző le is szerződtetett az egyesületbe. Amikor nyithattak a kültéri pályák, versenyengedéllyel már járhattunk- járhatunk oda edzésre. Dia online edzései, meditációi, mentális felkészítése az akadályok legyőzésére a pályán és az életben egyaránt nagyon fontos része lett a mindennapjaimnak.

Azóta úgy néz ki a hetem, hogy heti 3 NGT, 2 hosszú edzés+meditációk, egy hétvégi akadályedzés pályán, és igyekszem ezen felül háromszori futást is beiktatni. Egy pihenőnapot mindenképp tartok. Most egy versenyszimulációs edzéssorozaton veszek részt, majdnem minden hétvégén, az OCR egyesületek összefogásában. Nagyon jó pályákon próbálhatom ki magam, profi szervezésben, időméréssel, fantasztikus élmény! Persze van hova fejlődni, én még nagyon az elején tartok ennek a sportágnak. Nagy álmom, hogy OCR versenyen dobogós helyezést érjek el.

Sok ismerősömet, kortársamat talán kicsit sikerül motiválnom, ha nem is ennyire intenzíven, de némi mozgásra, kimozdulásra ösztönözni a posztjaimmal. Viszont elég sokan vannak, akik nem értik, minek gyötröm magam, folyton tele lila foltokkal, zúzódásokkal, meg bőr nélküli tenyérrel.  Minden tisztességes nagymama kötöget unalmában meg lekvárt főz, én meg miért nem férek a bőrömbe?

Hát én nem unatkozom soha!

Sok-sok év tapasztalata, és sokszor elég fájdalmas események sorozata ébresztett rá arra, hogy ha én magam nem vagyok jól lelkileg, testileg, fizikailag, egészségileg, akkor a rám bízott emberek sem lesznek azok. Csak akkor lehetek „bázis”, valamilyen szinten biztos pont az életükben, ha megerősödöm minden szempontból. Nagyon hosszú út vezetett idáig gyerekkoromtól kezdve, többször felállva, számtalanszor porig rombolt önbecsülésem dédelgetése, ápolgatása, míg sikerült magamra találnom, és teljes mértékben bízni saját magamban. Ez egy folyamat, minden nap dolgozni kell rajta, és a fizikai aktivitás és a meditáció nekem ebben nagyon sokat segít.”